Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bemutatkozom

1976. 10. 31-én születtem Siófokon, itt végeztem alapfokú és középfokú tanulmányaimat is. A Perczel Mór Gimnáziumban érettségiztem 1995-ben. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után elvégeztem a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológia Intézete által meghirdetett pszichológiai és ergonómiai asszisztens szakképzést. A képzés keretében már akkor lehetőségem adódott a szociális területtel közelebb megismerkednem, így nagy örömömre szolgált, hogy a Családsegítő Központ Siófokon fogadott intézményi gyakorlatra. Itt többnyire asszisztensi feladatokat láttam el, ugyanakkor betekintést engedtek a szociális esetmunka és a családgondozói tevékenység teljes vertikumába. A későbbi pályaválasztásomat ez a pár hónap alapvetően meghatározta.

A sorkatonai szolgálat után felvételt nyertem a IV. Béla Alapítvány szakmai stábjába 1997-ben Balatonföldváron. Akkor még többnyire újszerű vállalkozásnak tűnt az ellátási szerződéssel működtetett alapítványi szolgáltatás, amit volt szerencsém a szociális alapellátás területéről megismerni. Részt vettem terepkutatásban, mint szociális asszisztens, a térség szociális térképének elkészítésében, szakmai konferenciák szervezésében, lebonyolításában.

Főiskolai tanulmányaimat 1998-ban kezdtem Pécsett, az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának általános szociális munkás szakán. Gyakorlataimat a fegyveres szerveknél töltöttem (Siófoki Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Alosztálya, majd a Magyar Honvédség Tapolcai Kiképző Központja), majd az egyetem által nyújtott családterápiás képzési modulba elmerülve készültem államvizsgámra, a családok diszfunkcionális működését és a bántalmazás generatív funkcióját kutatva szakdolgozatomban.

A főiskolai szak elvégzése után 2002-től részt vettem a szak egyetemi kiegészítő képzésén is, ahol 2004-ben okleveles szociális munkás végzettséget szereztem. 2002-től elhelyezkedtem első diplomás munkakörömben a Siófoki Családsegítő Központban, mint családgondozó.

Az egyetemi tanulmányaim mellett részt vettem az intézmény szakmai életének fejlesztésében, beszámolók készítésében. 2003-tól tagja, majd vezetője lettem a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum Siófoki Szervezetének. Több prevenciós célú program és konferencia szervezésében (iskolai, szakmaközi) vettem részt, miközben magam is képződtem a drogepidemiológiai kutatások (RAR képzés) és addiktológiai esetmunka (ASI) területén. 2004-től kollegámmal addiktológiai munkacsoportot hoztunk létre a Családsegítőn belül, így részt vettem az elterelés intézményének kiépítésében, addiktológiai állapotfelmérésben, majd megelőző – felvilágosító preventív csoportfoglalkozások szervezésében és vezetésében. Érdeklődésem az addiktológia irányába szakdolgozati témaválasztásomat is meghatározta, így lett a decentralizáció és a nemzeti drogpolitika kutatásom középpontja, benne a drogstratégiák nemzetközi színtereinek vizsgálatával.

2004-től felvételt nyertem a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának Kommunikációs Doktori Programjába, ahol 2011-ben sikeresen megvédtem doktori disszertációmat „Reflektív intencionalitás az élményközpontú segítésben; Tudás-intenzív működés családsegítő szolgálatok segítő kapcsolataiban” címmel.

2004-től számos OKJ-s szociális szakképzésben vettem részt oktatóként, majd közel 3 évet az Apáczai Kar szociálpedagógus képzésében tanítottam, mint külső óraadó és konzulens. Oktatott tárgyaim a szociális munka elmélete és gyakorlata, valamint a kommunikáció és szakmai készségfejlesztés területére terjedtek ki.

2005-től megpályáztam az akkor alakuló Tab központú Koppány-völgye Többcélú Kistérségi Társulás intézményvezetői álláshelyét. A Koppány-völgyi Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat vezetőjeként, családgondozói tevékenységem mellett tanuló- és kommunikációs készségfejlesztő csoportokat vezettem aktív korú nem foglalkoztatott ügyfelek számára. A Társulási Tanács állandó külsős tanácsadójaként részt vettem a szolgáltatástervezési koncepció felülvizsgálatában, a szociális alapszolgáltatások igény szerinti alakításában, fejlesztésében. Pszichiáter kollegámmal kidolgoztuk a kistérségben működő mobil szakmaközi konzíliáriusi rendszert, ami a nyugati komplex esetmunka gyakorlat hazai adaptációjának tekinthető.  

2007-ben szociális szakvizsgát szereztem családvédelem, családsegítés témakörből. 2008-tól szociális szakvizsgaelnökként, OKJ-s szakmai vizsgaelnökként, valamint országos szociálpolitikai szakértőként is tevékenykedem, a szociális szolgáltatások tervezése, fejlesztése és szociális minőségfejlesztési szakterületen. Jó néhány TÁMOP pályázat és intézményi szolgáltatásfejlesztési koncepció kidolgozásában szakértőként vettem részt.

2009-től a Karon betöltött egyetemi tanársegédi, 2013-tól adjunktusi, 2014-től tanszékvezető főiskolai docensi főállásom mellett két évig a Flandorffer Ignác Szociális Intézet, mai nevén Soproni Szociális Intézmény igazgatójaként, majd a szociális intézmények integrációját követően 2012-től a városi hajléktalan-ellátás intézetvezetőjeként, majd a Gyermekjóléti Központ szakmai tanácsadójaként tevékenykedtem. Rövid ideig Győr-Moson-Sopron megye gyermekjogi képviselőjeként számos gyermekvédelmi problémát volt lehetőségem megismerni, kezelni, ami tapasztalataimat gazdagította. Az elmúlt időszakban publikációim főként a szakmai gyakorlatra fókuszáltak. 2014-15-ben az NCSSZI megbízásából tananyagfejlesztéssel is foglalkoztam a szakmai továbbképzési programok részeként, 2015-ben pedig a NGM megbízásából szakértői munkát végeztem a szociális hatósági képzések képzési anyagainak egységesítésében. Jelenleg országos gyermekvédelmi szakértőként tevékenykedem konfliktuskezelés, gyermekvédelmi közvetítés, mediációs szakterületeken. 2018 óta a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság személyiségfejlesztő csoportvezetőjeként három nyugat-dunántúli megye szociális és gyermekvédelmi intézményeiben foglalkozom a kollégák szakmai, módszertani és esetközpontú felkészítésével.

Szeretem a munkámat és igyekszem kellő szakmai hozzáértéssel szolgálni a segítő szakmát és klienseimet.