Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Intenzív családtámogató programok

Az 1980-as évektől kezdve alapvető paradigmaváltás zajlott le a legtöbb fejlett ország gyermekvédelmi gyakorlatában. Korábban a beavatkozások a gyermekre fókuszáltak, sok esetben az eredeti családjukból kiemelve, intézménybe, vagy helyettesítő családokhoz kerültek, ahol a társadalmi normáknak megfelelő körülmények között nevelkedtek, de elszakadtak az identitásuk alapjait jelentő vérszerinti kötelékeik, s ez újabb problémák forrása lett. Az is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a drága intézményrendszer fenntarthatatlan, miközben a nevelőszülőknél illetve gyermekotthonban elhelyezett gyermekeket is érik negatív hatások, és olyan traumák, amelyek egész későbbi életükre hatással vannak. Egyre világosabb lett, hogy az egyéni problémákra és szükségletekre koncentráló gyermekjóléti szolgáltatások nem a családok megerősítéséhez, hanem felbomlásukhoz járulnak hozzá, s hogy a gyerekek kiemelése helyett a vérszerinti család megerősítése, a vérszerinti szülők gyermeknevelési képességeinek fejlesztése, a családok életkörülményeinek javítása eredményesebb, és fenntarthatóbb megoldást jelenthet. A nyolcvanas évektől a gyermekvédelem (child protection) korábbi gyakorlatát egyre inkább felváltja a családmegtartás (family preservation) filozófiája és gyakorlata. E szolgáltatások „visszautasítják azt a világszerte elterjedt feltételezést, mely a családokat vádolja a gyermeknevelés során elszenvedett kudarcokért. (…) A családmegtartó szolgáltatások más szemléletmóddal dolgoznak, mely szerint a családokat éppúgy érdemes megmenteni, mint a gyerekeket.” Nelson és Landsman (1992) Az intenzív családmegtartó szolgáltatások olyan komplex szociálpolitikai, szociális munka és terápiás beavatkozások együttesét jelentik, melyeket a család egyedi szükségletei szerint alakítanak ki, és amelyeket rendszerint egyetlen, magasan képzett szociális munkás biztosít veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került családoknak, elsősorban olyan esetekben, amikor felmerül a gyermek kiemelésének lehetősége. A cél a család működőképességének megőrzése, sokféle koncentrált és összehangolt beavatkozás, szolgáltatás biztosításával, melyek egy részét a család otthonában nyújtják a szakemberek, annak érdekében, hogy a gyermekek kiemelése megelőzhető legyen. A családok otthonában történő sokféle szociális munka beavatkozás közül, kimondottan a krízishelyzetben nyújtott intenzív beavatkozásokat fogjuk bemutatni, mely a gyermekjóléti alapellátásban, a gyermekvédelmi szakellátásban, a családsegítésben dolgozó szakemberek számára adhat egy olyan elméleti keretet, amelyben tudatosabban helyezhetik el saját mindennapi gyakorlatukat, illetve azokat a Magyarországon is ismert, de kevésbé tudatosan alkalmazott módszereket, eszközöket, amelyekkel adott lehetőségeik mentén a hazai szakemberek is élnek, élhetnek. Magyar nyelven elérhető szakirodalma alig van a témának, az intenzív családtámogató, családmegtartó szolgáltatások legátfogóbb áttekintéstét Bányi Emőke végezte el, 2004-ben készített Phd dolgozatában. Elsősorban Bányai elemzéseire, és az általa is feldolgozott külföldi szakirodalomra támaszkodhatunk.

(Adorján Emese: A család, mint erőforrás A problémamegoldás, a krízisintervenció, a konfliktuskezelés családközpontú módszerei Resztoratív technikák, NCSSZI, 2014.)