Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élményközpontú szociális esetmunka

Mára egyértelművé vált, hogy a szociális munkának meg kell újulnia a 21. század kihívásainak, a társadalom problémaérzékenységének, vagy a problémák összetettségének megfelelően. A technicizált, exploratív ún. evidencia-alapú tudást ki kell, hogy egészítse a kritikai tudás és a reflektív működés elve. A szociális munka evidenciái a probléma szociális eredetét hangsúlyozzák, így annak megoldása is egy jól felépített, a maga módján összerendezett, érthető szociális konstrukció eredményességén, sikerein múlik. Helen Harris Perlman problémamegoldó modelljében (Perlman, 1957) jól illeszkednek az egyes szekvenciák a probléma keletkezésének és feloldódásának képzeletbeli társadalmi síkjához. A konstruktivisták által hangoztatott reflektív vagy nyitott tudás ugyanakkor elősegíti a változó erőviszonyok által kialakult helyzetek sikeresebb értelmezését, így biztosabb, hisz folyamatos kontroll alatt tartott kapcsolati munkát eredményez. Könnyebben alkalmazkodunk egy ilyen munkakörnyezetben a problémák természetéhez, képessé válunk gyorsan változó perspektívákat rugalmas percepciós modalitások mentén követni, sikeresebb segítővé válhatunk.  A reflexiók tudatos, progresszív megjelenése az attitűdök, intenciók és egyéb mentalizációs készségek, kognitív reprezentációk feltárását eredményezik, így akarva-akaratlanul a kommunikációt a szándékok tudatos összeegyeztetésének szolgálatába állítják. Ismernünk kell a cselekvések tartalmát ahhoz, hogy értékelni tudjuk őket. Az értékelés, vagy reflexió is csak abban az esetben lehet hiteles, ha valódi tartalmakhoz kötődik. Ezeknek a tartalmaknak az élményszerű megismerését nyújtja a módszer.

Az élménykeresés a burn-out szindróma alternatív terápiájaként önállóan is használható alkalmazott technika, vagy módszer, mely a környezeti-kapcsolati munka tényezőinek (személy, probléma, kapcsolat, eredmény, elégedettség) közös tudásán keresztül segíti a változás elérését. A családgondozásban tevékenykedő kollégák – sokszor irreálisan – magas kliens számmal dolgoznak, mindemellett eredményeket várnak, vagy remélnek. A módszer indokoltsága emellett is szól. A  gyakorlati módszer egyik központi kérdése, hogy a jól felépített segítő kapcsolatok mintát szolgáltatnak-e a hosszabb távú eredményességhez és a kliens autonóm működéséhez.

Mit is kell kezdenünk az élményekkel, hogyan tudjuk azokat értelmezni a szociális professzióban? Milyen ún. „élménybankokkal” dolgozhatunk, hogy elérjük a segítés által kiváltható eredményességet, vagy az elvárt aktivitást.

A segítés eseményvezérelt folyamata a kapcsolati történéseket, mint meghatározó életeseményeket jeleníti meg, melyben minden egyes aktusnak (kommunikációnak, reflexív felismerésnek) élménytartalma lehet. A segítő kapcsolatban résztvevőkön múlik a tartalom kitöltése spontán aktusok, vagy a körülmények manipulálása által. Erre egy egyszerű példa a szociális munka irodalmából a pozitív konnotáció, mint az intervenciók egy sajátos formája, ahol a problémamező negatív töltéseinek (események, érzelmek) pozitív irányba elmozdító manipulálása zajlik. Az élmények generálása ugyanakkor lehet spontán aktusok által vezérelt folyamat is, mint a személyes vagy kapcsolati tényezők, elégedettség, vagy mintanyújtás. 

Az élményközpontú kapcsolat mélyebb összefüggéseinek értelmezése a gyakorlatban, az időkorlátoktól vagy egyéb zavaró tényezőktől mentes dialógusok megvalósulásának a feltétele. A szakmai dialógusok két színtere az ún. „explorációs” vagy explicit „kérdezz-felelek” – típusú dialógusok, valamint a „reflexív” vagy implicit „kérdezz-felelek” – típusú dialógusok. Ez utóbbi két fajtája a viselkedési- (vagy társreflexió) és az önreflexió.  Az explorációs dialógusok a kliens és segítője közti tárgyilagos diskurzust jelenítik meg a problémafeltárás folyamatában, míg az utóbbiak ennek hatására azokat a reflexiókat, releváns szakmai élményeket, melyek a segítőben és kliensében egyaránt az ön-reflektív belső „találkozások”, vagy dialógusok eredményeként összegződnek és a megértés kontrollját segítik. 

(Dr. Haász Sándor: Élményközpontú szociális esetmunka a családgondozói tevékenységben, NCSSZI, 2014. 93 p.) (ISBN:978-963-7366-80-2)